Szóval húzós volt a tegnapi nap. Ma reggel alig tudtam felkelni. A szokásos hét óra helyett csak héthúszkor sikerült Anyának felébresztenie. Értitek? Ő ébresztett engem, nem én Őt. Szégyen!
A reggeli mézespötyi (majd egyszer leírom a receptet:-)!) után elmentünk az én "dolgozómba". T. Szüleim hívják így. Ha tudnák, hogy egész nap csak játék van meg pihi. Dolgozás? Hah, majd nagycsoportban. Állítólag... Ma igazán lovas napom volt. Van egy szép fa lovasjáték az udvaron és azon sokat játszhattam, már amikor épp nem dobálták a többiek. Mi jó van egy fa ló dobálásában fel nem foghatom. Hamar megunták. Biztos valami őskori mammutvadász emlék tört fel egyesekből. Még jó, hogy lándzsáik nincsenek (még).
A délutáni alváskor huncutkodni akartam, de nem hagytak. El akartam bújni a kiságy alá, de az őrök, vagyis az ovónéni és a dadusnéni kiszúrtak és mehettem vissza az ágy rendes oldalára.
Ma megint Apa jött értem. Majdnem elvitt egy másik kislányt. Tök úgy néz ki hátulról, mint én, ráadásul ugyanolyan piros pólója is van. Még jó, hogy az ovónéni szólt neki, hogy bennt vagyok a teremben. Erre azt mondta, hogy nem kell izgulni, reggel úgyis visszahozta volna a (másik) gyereket. Kösz Apa!
Hazafelé mondtam neki, hogy picit fáj a torkom. Lehet, hogy máris összeszedtem valamit? Mi lesz itt télen? Sebaj, vigasztalásul rávettem Apát, hogy vigyen el a játszótérre, lovacskázni meg csúzdázni. Jót játszottunk, csak a nagy gyerekek akkora port csináltak a salakos pályán, hogy csak köpködtük a sok salakot... Egyébként szeretem ezt a játszóteret, csak az a baj, hogy sok tinédzser is imád ott bagózni, sörözni meg ki tudja mit csinálni esténként. Arról nem beszélve, hogy tele van lassan minden graffitivel. Apa azt mondta, hogy legközelebb hozunk egy üveg hígítót. No nem a buliba akarunk beszállni, hanem Thomas-ról, a gőzmozdonycsúzdáról lemosni a tag-eket. Ha lejönnek... Jó lenne.
