Szóval (hivatalosan) egészségesnek nyilvánítottak. Mehetek újra az oviba. Hurrá! Hétfő reggel mindent ott folytattam, ahol abbahagytam. Mondhatom jó választás volt, hogy ma jöttem. Miért? Szülinapja volt a Katának és megünnepeltük. Ja, és volt torta is. Csoki! Az egyik legkedvencebb sütim. Az ünneplésem kivül természetesen sokat játszottunk. Ma megint lovacskázhattam, de játszottam a Mercivel és a Laurával is. Elég nehéz ezt a sok új nevet megtanulni! Délután a Papa jött értem a piros miautónkkal (Szamara). Kaptam Tőle is jutalomédességet, de ne mondjátok el senkinek!
Este egy kicsit fájt a fülem. Biztos még a nátha utóhatása. Anyáék kiorrszívóporszívózák az orromat (szerintem még a kerület központjában is hallható volt a sírásom), majd elővették a piros csodalámpát és azzal melegítették, gyógyították a fülemet. Ez már sokkal kellemesebb volt. Egész jól aludtam.
Más. Meséltem már, hogy van egy új legkedvesebb mesefilmem? A BBC-n megy és Little Robots a címe. Nagyon tetszik, nézzétek meg Ti is.
Kedden is voltam oviban. Ma énekeltünk is (Hopp Juliska...). Persze nekem ez nem okozott gondot, mivelhogy szinte ezen nőttem fel. Meg is mutattam mindenkinek, hogy én még táncolni is megtanultam erre a dalra... (még a járókában, amikor a Mama és Anya egyszerre énekelték ezt. Ettől csak az volt a jobb, amikor "népművelőKatinénikém":-) is rázendített...) Egyébként ma a Leventével is játszottam. Próbáltam meggyőzni Apát és Anyát, hogy a Levente egy lány név, de hajthatatlanok voltak. Holnap le kell csekkelnem, lehet hogy tévedtem?
A jó hír az, hogy ma emlékeztem arra is, hogy mi volt ebédre. Dióstészta. Persze ezt csak a szüleim által oly sikeresen alkalmazott regresszív hipnózis alatt tudtam felidézni... A levesből csak annyira emlékszem, hogy vagy karalábé, vagy karfiol, de az biztos, hogy piros volt...
Miután Apa hazajött, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem bicajozni? Hát persze. Ugyan Ő arra gondolt, hogy majd én tekerem az utcában fel s alá a sajátomat, de hamar rávettem, hogy menjünk el az ő bicajával a reptérhez. Beleegyezett. Útkozben elmagyaráztam Neki, hogy mia különbség a radarok és az irányítótorony között. Nos, a radarok körbeforognak, az irányítótorony pedig világít...
(Dorka az irányítótornyot következetes huncutsággal "világítótoronynak" hívja. Ennek számára van is értelme... Apa)
Jót kerekeztünk, látunk lovakat, terepmotorokat, fejreálló quadosokat, ja és egy csomó repülőt. Aztán jöttünk is haza, mert lement a nap. Apa bekapcsolta a dinamót és világítottunk is. Kicsit furcsa hangja volt ugyan, de így már messziről megtudta mindenki, hogy jövünk.
Útközben megkérdeztem, hogy hogyan tudnak repülni a repülők és hogy működik a dinamó. Apa elmondta. Azt hiszem át kellene beszélnünk ezt a "ne-nézzük-hülyének-a-gyereket-mondjuk-el-a-valóságot" megközelítést, mert a Maxwell egyenleteknél illetve a sugárhajtóművel felépítésénél elveszítettem a fonalat. Egy biztos: a repülők nem csapkodnak a szárnyukkal, mint a madarak... A dinamónak pedig semmi köze a dínókhoz és a pillangókhoz.
