Vagyis nem az első. A múlt hétem már lehúztam 2x két órát. Tök jó volt. Anya izgult az első alkalommal, de semmi gond nem volt. Másodjára a Papa maradt ott velem. Azt hitte nem veszem észre, hogy elment a Bözsihez, gyógyszert íratni, meg ilyenek. Persze, hogy észrevettem. Na mindegy, jót játszottam akkor is.
Szóval szeptember 01-én volt az első teljes napon a Hétszínvirágban. Anya reggel elhozott, átöltözés, puszi, aztán hajrá... ment minden, ahogy kell.
Kezdem megismerni a gyerekeket. Ma még találkoztam Benivel, de Ő átmegy a másik épületbe hamarosan. Játszottam a Mercivel és a Botival no meg a Patriciával. Nehéz ennyi nevet megtanulni. Aztán meg ott vannak a dadus meg óvónénik is. Ki győzi ezt...?
Állítólag rendes gyerek voltam. A Dadus néni azt mondta Apának (Ő jött értem délután), hogy még aludtam is ebéd után. Aha, biztos nem látta, hogy mindig kukucskáltam. Sebaj, hadd higgye csak. Még uzsit is kaptam. Zsíroskenyér uborkával... Itt még ezt is megeszem. Otthon csak a Papától és néha Apától csórok ilyen kaját.
Egészen hazáig sétáltunk Apával. Azt mondta, hogy tök felesleges erre a két megállóra buszra szállni, mert egyrészt úgyis várni kell re, másrészt úgysincs hely rajta és végül pedig a sorompónál dugó van és nem akarunk ott rostokolni. Gondolom azt hitte, hogy majd jól elfáradok. Azt lesheti!
